Újra bemutatnék pár környékbeli túrát, ami számunkra emlékezetes volt. Ezek mind pár óra, esetleg egy nap alatt megtehetőek és ragyogó élményt tudnak nyújtani.


Dudhsagar falls
Elsőként a Dudhsagar fallsról írnék, ami India második legnagyobb vízesése. Reggel hétkor indultunk neki az útnak, ami közel 2 órás volt, majd áttelepítettek minket egy jeep-be, mert onnantól kicsit rázós volt a terep. Itt mondanék hálát az égieknek, ugyanis elaludtunk és nem volt időnk reggelizni. Ennek köszönhetően nem tudott mit kirázni belőlem a jeep, ugyanis még kapaszkodva is sokszor olyat rántott az autó a folyómedrekben, köves és sziklás partszakaszokon fél órán keresztül, ami igencsak igénybe vett. Végül sikerült megérkeznünk a végcél közelébe és egy kis folyópart menti séta után megláttuk a csodát. Gyönyörű, több száz méter magas vízesés tárult a szemünk elé. A „dudh” tejet, a „sagar” pedig óceánt jelent a helyi nyelvezetben és az elnevezés találó is. A víz tejfehérnek látszott miközben zúdult lefelé és az alján egy tóba gyűlt össze, amiben lehetett fürdeni is. A víz viszont jéghideg volt, ráadásul a kövek csúszósak, ezért én egy kicsit távolabbról szemléltem, de ettől függetlenül több látogató megmártózott. Igazából egy picit csökkentette is bennem az összértéket, hogy ilyen pici helyen ennyi turista kerülgeti egymást, de joggal akarja mindenki legalább egyszer látni ezt a lélegzetelállító helyet. Kötelező megtekinteni!
A vízeséstől hazafelé útba esett egy elefántsimogató is, amit természetesen mindenképp ki kellett próbálnunk. Belépő ellenében lehet lovagolni (elefántolni) is rajtuk, valamint fürdetni is őket, de a jegyárak kicsit borsosak, ezért „csak” a lovaglást választottuk. Egy nagy emelvényre másztunk fel, ami az ormányos hátmagasságával volt egy szinten és egy ágy méretű nyeregbe ültettek hármunkat. A körutazás nem volt hosszú, csak pár perces, de óriási élmény volt. A végén azt is megengedték, hogy megsimogassuk ezt az óriás állatot és nagyon érdekes tapintása volt. A szőre, mint a legerősebb drótkefe, a bőre mint egy puhább csiszolópapír. Kifelé menet még láttuk, ahogy egy másik elefántot táncolni tanítottak zenére és mindeközben egy pulyka háborgott, elégedetlenségének nagy hangot adva: „TURBÉÉÉK!”

North Goa tour
Találtunk egy turistáknak szóló buszjáratot is, ami észak Goán vezet minket körül, ebbe is belevágtunk. Megint csak reggeli járatról van szó, hiszen egész napos utazás és már az elején történt pár kisebb meglepetés. az egyik hogy minden útitársunk indiai volt (valószínűleg Mumbai és egyéb környékbeli városokból), egyikőjük 38 fokos melegben, napsütésben is végig pulcsiban és farmerben volt. Rólunk már a póló is lerohadt, rajta pedig egyetlen izzadságcsepp sem gördült le. A másik pedig a buszvezető személye. Ugyanis szerintünk kissé pityókásan kezdte a napot az öreg, ennek többször csalhatatlan jelét adva. Már a bemutatkozó dumájánál is többször kereste a megfelelő szót azzal a tipikus gyötrődően gondolkodó arckifejezéssel, ami a becsípettek sajátossága. Nemcsak nekünk, hanem útitársainknak is feltűnt, de mivel egy busznál nem sok erősebb jármű van az utakon, annyira nem aggódtunk, ráadásul az öreg kifejezetten szórakoztató volt egyéni stílusával. Nem utolsósorban pedig állapotához képest kifogástalanul vezetett… ha pedig mégis hibázott, a nála gyengébb járművek letértek a kedvéért az útról. :)
Colva beachen kezdtünk, ami inkább kikötőszerűnek tűnt, ahol egy rögtönzött delfintúrát is el akartak nekünk adni, de mivel ebben a felemelő élményben ugyanitt már volt részünk, inkább a helyi éttermet választottuk, amíg a többiek megteszik a kis kitérőt. Majd Fort Aguadára mentünk, amit a portugálok építettek védelmi célból, de mára az egyik fele turista látványosság lett, a másik fele pedig ötcsillagos elitszálloda. Ezek után felszáguldottunk Vagator beachre. Amikor kiszálltunk rögtön egy kis negatív élmény ért minket, ugyanis megtaláltuk az első valóban seggfej indiaiakat is: „Segítő” szándékkal odajönnek, hogy lepöcköljenek valamit a hajadról, majd csodálkozva kijelentik, hogy találtak a füledben valamit. Majd már szednek is elő mindenféle kötszert és fülpiszkálót, hogy kiszedjék (miközben a füledet egy pillanatra sem eresztik el). Először udvariasan, majd egyre gorombábban próbálod eltolni magadtól az illetőt, de ez elég macerás, ha valaki apró kötőtűvel matat olyan testrészednél, amit értelemszerűen nem látsz. Majd mire percek után végre sikerül eltávolítani magadtól, közli hogy fizess nagyjából 7-8ezer Ft-nak megfelelő összeget az „orvosi” szolgáltatásaiért… Persze erre nem voltam hajlandó és vitánk egy pontján szó szerint közel álltam ahhoz, hogy megüssem a csávót, de ezt a pontot épp időben felismerte és akkor végre abbahagyta a szekálásomat.
Eme kis kitérő után próbáltam rákoncentrálni a lényegre, azaz a partra. Vagator beach talán a legcsodálatosabb tengerparti rész, amit eddig láttunk. Fehér homok alattad, a tenger előtted, pálmafák, zöldnövényzet és meredeken emelkedő domb mögötted. Ami pedig a legfontosabb: összehasonlíthatatlanul csendesebb Calangute beachtől. Felkaptatva a dombtetőre pedig még szebb volt a panoráma a lentihez képest is. Egyszerűen ezt látni kell.
Ezek után Anjuna beachre látogattunk el, ami már kicsit sziklásabb és tele van rákokkal, a tenger pedig ugyanolyan szép, mint eddig mindenhol. Anjuna viszont inkább a bulijairól híres és a piacairól: szombati éjjeli és a szerdai nappali. A szombatiról már beszámoltam korábban, ezen a túrán pedig kedd volt, úgyhogy másnap csak emiatt megnéztük a nagyvásárt is.

Anjuna Flee market
Azt hittük a szombati vásárra, hogy milyen nagy, de ez legalább kétszer akkora volt, ha nem nagyobb. Mindenfelé árusok és vásárlók, óriási alkudozások, megdumálások mindenütt. Onnantól, hogy megkérdezed valaminek az árát, nincs menekvés, akár még követnek is téged méterekkel tovább is, úgyhogy nem árt felvértezni magad. Pontosan tudnod kell mit akarsz, mert egy vagyont is el lehet itt költeni, vagy rosszabb esetben már teljesen kiköltekeztél, amikor a kétszázadik standon látod meg azt, amit azelőtt sehol és pont „ez az ami neked kell”. Annyi sál, kendő, ruhanemű, ékszer és csecse-becse volt ott minden méteren, aminek szerintem nő nem tud ellenállni. Orgazmussal felérő élmény lehet ez a Kánaán egyeseknek. :) Nekünk is sikerült mindenféle fontos és teljesen haszontalan dologgal felszerelkeznünk, megvéve minden barátnak az ajándékokat, magunknak a tárgyi emlékeket. Kifelé menet még két dobot is rádumáltak a csapattársaimra, hiszen „cheap price, good price”. :)