Egy már itt járt ismerősünk mondatát idézem, miszerint „ha megérkezünk, le kell dobni minden európaiságunkat”. Ez nagyon így van.  Nem árulok el nagy titkot, ha igazolom, amit már sokan előttem is megírtak: ez egy gyökeresen más kultúra és társadalom.

Ugyanakkor Goát portugál gyarmatként (több, mint 400 év alatt) sokkal több nyugati behatás érte, mint az átlag Indiát. Ez pl. a vallásban látszik leginkább, ugyanis itt Goán szinte mindenki keresztény, méghozzá katolikus.

Mindez egy olyan országban, ahol a lakosság 82%-a hindu vallású és csak 2% keresztény (http://hu.wikipedia.org/wiki/India).  Se nem európaiak, se nem indiaiak. Ez tényleg egy ország az országban. A standard dolgokat már le sem írom részleteiben, mert mindenki tudja: gyönyörű a táj, homokos tengerpart, januári hőség, minden nap 35-38fok van és öt nap alatt egyetlen felhőt se láttunk. És tényleg mindenhol tehenek. Ennél több már csak kutyából van, akik kb olyan státuszt élveznek mint a szent állatok. Mindenfelé megtalálhatóak, teljes nyugalomban élik életüket, néha falkába verődnek és megindul a vonyítás időszaka (főleg éjjel).

Rengetegen azzal riogattak, hogy az első napokban hasmenés, rosszullét lesz és ne hagyjuk el a wc 100 méteres körzetét. Magunk is meglepve tapasztaltuk, hogy az égvilágon semmi bajunk nincs, teljesen jól érezzük magunkat, igaz utcai árustól nem veszünk pl. jégkrémet :) de már többféle kaját kipróbáltunk többféle helyen, kaptunk és ettünk gyümölcsöt, jeget, különféle poharakban, edényekben, még a helyi csapvízbe is belenyaltunk már rendszeresen a fogmosás alkalmával. Igaz utóbbinál van egy olyan érzésünk, hogy a szállásunkon külön fertőtlenítik a vizet. Meg merem kockáztatni azt is, hogy ez a rémhír mára nem állja meg a helyét, mindenhol Goán belül, ugyanakkor nem mondom, hogy mindenki kövesse a példámat. Lehet csak szerencsénk van.

A közlekedés egy fokkal jobb Mumbaihoz képest, de azért itt is van pár életveszélyes helyzet. Éjjel gyakorlatilag nincs közvilágítás. Erre az első nap egyből rájöttünk, mivel naplemente után éjsötétség volt és baromira eltévedtünk. Nem rossz kezdés. :) Ilyen botorkálás közben rendszeresen száguldoznak a kivilágítatlan motorosok, biciklisek, taxik, mindezt angol jobbkormányos módon. Ugyanakkor nem balkéz szabály van, hanem „erősebb kutya baszik” szabály van (aki a nagyobb, ügyesebb az mehet előre), ami kicsit kaotikus, nagyon figyelni kell, de azért megszokható. Védelmükben azért el kell mondani, hogy mégsem láttunk még egyetlen koccanást sem, sőt, ütközéstől sérült autót se. Ettől függetlenül elvetettük a robogó bérlés lehetőségét (heti kb. 5e Ft lenne), inkább többet fizetünk, de legyen sofőr is, ami a hazai taxiárak fele.

Számunkra ők az egzotikusak, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy számukra pedig mi vagyunk: egy túrista, aki sem angol, sem német, se nem orosz... El se tudják képzelni honnan jöhetünk. Azt hiszik éhesek vagyunk (hungry). Külön mókás, ahogy engem néznek. Nem nagyon láttak még két méteres, 100kg feletti embert. Rendszeresen fotóznak, videóznak mobillal. Többször is előfordult, hogy kisgyerekek szabályosan körbesétáltak, miközben álltam egyhelyben és bámultak felfelé. A bátrabbak odajönnek kezet fogni velem, hogy elmondhassák otthon a családnak. Különös érzés.

Fiatal indiai nőket alig látni, de hogy őszinte legyek az esetek többségében nem is jönnek be (a légikísérők teljesen más kaszt :) ). Az utcán látható emberek 80%-a férfi, a nőket gyakorlatilag rejtegetik, bár azért a városban vásárláskor megtalálhatóak, csak a pihenöparton ritka. Ugyanakkor látni indiai pasikat, akik sokszor kéz a kézben járnak. Mint utólag megtudtam, nem melegek, csak a neveltetésük miatt 2-3 éves koruk óta vannak összenőve és mivel nőhöz nem nyúlhatnak házasságig egymásnak maradnak addig. A homoszexualits itt bűn és illegális, büntetik. Egyszerűen ilyen náluk a barátság... Számomra kicsit fura, de Indiában sokminden fura. :)

A jelenlegi – és első - szállásunk tökéletes. Messze túlszárnyalta azt, amit otthonról elképzeltünk. Elérhető árban - bár helyi viszonylatban kicsit drágán - olyan teljes körű szolgáltatást kapunk, amiben nem is reménykedtünk: angol wc, gyönyörűen csempézett zuhanyzó, csendes környék, barátságos, jó fej személyzet (családi vállalkozás), büfészolgáltatás, van ingyenes wi-fi (az ágyamból is bármikor elérek egy 1Mbit sávszélességet) és nem utolsó sorban a part kb. 4perc sétára van, ezzel együtt a lenti éttermek is.

A híresztelésekkel ellentétben VAN marhasteak is sok helyen,  igaz csak túristáknak., mert ők nem eszik  Sokat gondolkoztam, hogy tudják ezt összeegyeztetni, de talán a  helyiek keresztény vallása adja ezt a rugalmasságot. Egy étteremben még azt is feltüntették, hogy van „hungarian gulasch” amit természetesen kipróbáltunk. Nem az volt, hanem egyszerű currys marhapörkölt. Csirkét szinte mindenhol lehet kapni, de azt otthon is unom, úgyhogy tengeri állatokat fogyasztunk minden nap: halak, tintahal, rák többféle elkészítésben. Bármilyen étkezést átlagban kb. 500-800Ft-ból hozunk ki ha étteremben eszünk, egy rántotta pl. 200Ft,. Ha mindezt piacon vásárolnánk, akkor ennek a töredéke. Viszont akar a halál sütni-főzni, ha ilyen olcsón elkészítik. :)

És végül beszéljünk pár szóban a drogokról. Összehaverkodtunk pár emberrel és beszélgetés közben kitértünk erre is. Minden tévhittel ellentétben itt nagyon szigorúak a szabályok, tiltanak minden drogot és nagyon erősen fellépnek ellene. Bár Goa a nagy lazaságáról híres, mégis azt mondanám, hogy emiatt ne jöjjön ide senki, mert nem éri meg. Egy helyinek jobban megéri feldobni a drogfogyasztót, mint eladni neki (vagy a legjobb számára, ha mindkettőn keres egy kicsit). Ha a rendőr elkap, akkor szituációtól függően kőkemény pénzbüntetések várhatóak, vagy akár börtön is. És egy indiai börtön nem egy leányállom, főleg nem egy fehér gyerek számára. Úgyhogy NE! „Drogozni rossz… ÉRTEEEM?”

Előző rész: Előkészületek és a reptéri élet

Következő rész: Kisebb kimozdulások