Keleti és nyugati férfijúi típusok a sportok és a harcművészetek aspektusából való vizsgálata egy új meglátásba helyezi az erősebbik nem megítélését.

Keleti és nyugati típusú férfiasság - eszmény

A keleti típusú férfiasság-mintakép elsősorban a nyolcvanas évek kínai harcművészeti témájú filmjein keresztül került a köztudatba. A filmek széles körű elterjedése és népszerűsége felkeltette az érdeklődést a sportok, illetve a stílusok művelői iránt is. Kiemelhető e körből Bruce Lee figurája, aki sok szempontból a tökéletes harcost testesítette meg. E férfieszmény jellemzéseként egy Bruce Lee-ről szóló leírás a harcművész-színész szálkás izomzatát és villódzó tekintetét említi.

A leírás a bibliai Dávidot látja benne, akinek forgórúgásai és faltörő ütései helyettesítették a parittyát. Lee a testkultusz védőszentje, a testmozgással, a megfelelő étkezéssel és meditációval, valamint a puszta akarattal elérhető testi tökéletesség vallásának földi helytartója.

A keleti férfi, habár tudatában van saját erejének, nem fitogtatja azt, csupán szükség esetén, leginkább önvédelemre, illetve a rászorulók segítésére használja – innen az önvédelmi sport-kifejezés. A nőkre ügyet sem vet, legfeljebb, ha védelemre szorulnak: a távol-keleti küzdősportokban, melyek szempontjából történik a tanulmányozás, nők alapvetően nem vettek részt, ez csak a modern idők társadalmi nemi szerepváltozásának hozadéka.

Lee technikai tudását és állóképességét hosszú évek fáradságos munkájával érte el, a fejlődésben pedig sohasem állt meg. A legfőbb kihívás számára nem mások, hanem önmaga legyőzése volt; saját korlátainak áthágása, saját határainak kitolása volt a célja. Ha küzdött, szelleme és nem teste uralkodott

A keleti típus tehát saját magával megegyező, vagy nagyobb tudású ellenfelet részesít előnyben, nem retten vissza a túlerőtől, illetve az ellene alkalmazott szabálytalanságoktól, de ő betartja a szabályokat.

Hasonlítható a klasszikus eszményhez, Goethe „korlátok közt válik el a mester" szállóigévé lett mondatát véve alapul. A keleti férfi nem hagyja, hogy a düh elhomályosítsa a tisztánlátását, harc közben összpontosít, erejét elméje segítségével fókuszálja. Teste gyors, laza, inas, ütései-rúgásai pontosak. Képességeit rengeteg edzéssel és meditációval pallérozza.

Nyugati típusú férfiasság

A nyugati típusú férfiasság-eszmény elsősorban Messnernél kerül elemzésre. Tanulmányában a szervezett sportok szocializáló, ezen belül a fiúk számára a maszkulin eszményt megközelíthetővé tévő szerepét hangsúlyozza: a férfias sportok az elnőiesedéstől védik a hímneműt, aki egységbe tömörülve megvédi a tradicionális férfi-értékeket.

Ezen értékek védelmének utolsó mentsváraként szolgálhatnak a nyugati típusú labdajátékok, mint a rögbi vagy az amerikai futball, illetve a küzdősportok: a box, vagy akár a birkózás, melyekben a nők számára a sérülésveszély, illetve a gyakori fizikai agresszió miatt a részvétel kockázatos.

Mosse a modern férfieszmény kialakulásának bemutatása során beszél a sport jellemformáló erejéről, illetve a test szépségének és acélozásának XIX. századi reneszánszáról, amikor újra előtérbe került a test, a szellem és a lélek egyidejű fejlesztésének szükségessége.

Egyes, általa említett források a csapat-, mások az egyéni sportok szerepét hangsúlyozzák a férfieszmény elérésében. (Mosse 1998) Leírásában említésre kerül a latin 'machismo' kifejezés is, amely a latin-amerikai országok végletekig eltúlzott, kemény férfiasság-eszményére utal.

A nyugati típusú férfiasságtudat ezt a machismót is tulajdonság-palettáján tudhatja, természetesen ebben az esetben is egyszerűsített a megközelítés. Ha az imént a keleti típusú férfit a kínai harcművészeti témájú filmekben kutattuk, akkor könnyen adódhat a párhuzam a nyugati típus fellelésében: elég, ha a Jean-Claude van Damme főszereplésével készült típusfilmekre, illetve akár az Amerikai Nindzsa - sorozatra gondolunk.

Ezekben az alkotásokban, habár a harcművészeten (illetve a küzdelmen) a hangsúly, az értékrend eltolódott a Nyugat sztereotípiái felé. Az európai/amerikai harcos a Távol-Keletre érve is helytáll, illetve távol-keleti harcosok ellen is felveszi a versenyt, akik saját országának nyugalmát fenyegetik.

A nyugati férfi erejének tudatában van, bár sokszor túlbecsüli azt. Fitogtatja tudását és szakértelmét, keresi az alkalmat, hogy megmutathassa azt. Kedveli a párbajt, mint igazságtételi formát, fejlődésének kulcsát mások legyőzésében látja. Saját hibáit esetleg külső tényezőnek tudja be. Férfiasságát – a fent említett Messner-hivatkozás tanulsága szerint is – a női nemtől való elhatárolódás segítségével hangsúlyozza. Az emancipált nőt férfinak tekinti, a hagyományos nőt megszerzendő prédának. Harc közben előnyére fordítja dühét, a mozdulatok tökéletes kivitelezésének kárára erejével küzd. A rivális felett aratott győzelem érdekli mindenáron.

Talán nem lehet ennyire élesen elválasztani ezeket az ideál típusokat, az egyén és a világnézete, nem az égtáji hovatartozás határozza meg.

Találni kellene egy egyensúlyi helyzetet melyben a keleti/nyugati típus ötvözve van. A 'Hét év Tibetben' című alkotás ragadta meg jól a kérdést ebből a szempontból. A film egyik fő témája a „nyugati" késztetés, a folyamatos versengés. Fontosnak lehet, hogy figyeljünk oda a szerény megjelenésre, a befelé való összpontosításra, és hogy a tényleges küzdelem és harc helyett arra összpontosítsunk, hogy a saját állóképességünket és fizikai hogylétünket fejlesszük.

Puskár Emese ' Thaywondo mester"